2019. február 18., hétfő

10.

Már csak
megszokásból nézek fel
csillagokat kutatni
űr-be látok.

2019. január 30., szerda

2019. január 14., hétfő

vagy nagyon vagy sehogy

Én vagy nagyon szeretek vagy sehogy
Hogyan is tudnék másképp?
Egy nap mindenkitől árva vagyok
másnap gyermeke a világnak
Egy nap neked adnám világom
másnap fel sem ismerlek az utcán
Egy nap meghalok az éjszakáért
másnap a hajnalért.
Egy nap mindenem a hazám
másnap már úton vagyok idegen országba
Hogyan is tudnék másképp?
Én vagy nagyon szeretek vagy sehogy.

2018. október 16., kedd

elejtés

Félek
hogy ha tovább táguló pupilákkal
nézem tova tűnő lábnyomait
kiesik mögüllük és újra elindul.

2018. augusztus 23., csütörtök

8

Ahogy bajszod
Úgy görbülök én is felfelé
ha meglátlak

fél

Orsó fonál
Pont addig
szorul a nyakaam
körül és nem tovább
míg még síp hangon
lélegezni tudok.
Állitólag Isten
nem tesz ránk
több terhet
mint amit
elbirunk.
Szerintem meg
kígyó színe van

2018. április 13., péntek

Tél

OLyan nekem ez tudod
mint supermannek a kryptonit
ez a hideg.
Az üvegre ráfagyott forró lehelletek.
Meg a kipufogó gőztől felolvadó jeges járda.
4 levegő alatt fagy meg az orrszőröm
és
Kőre fagyott pisán csúszik a lábam.

2018. március 22., csütörtök

Péternek.(Madár parlament)

Emlékszem.Gyerek voltam még.
Ennél is gyerekebb.
Egy szűk utcában pozsonyban kisütött a nap áldottan
Galambok reppentek szerteszétt távolban.

[emlékszel (már persze ha olvasod ezt) talán két lehet hogy három évvel ezelőtt megigértem hogy irok neked egy verset az egyik képedhez,de az is lehet hogy csak megihletett.eddig jutottam vele,sajnos már nem tudom folytatni mert azok a dolgok érzések amik akkor bennem voltak és ezt ihlethették rég elmúlt, az az időszak,más utcákat járok már szemekkel,de azt nem tudom megmondani hogy javult vagy romlott a látásom azóta]




7.

Úgy akarok ismerkedni
puhán
ahogy az ajkaink

2017. június 6., kedd

2017.4.1

Két karod ölelésében(a
mint kis madár(b
de neaggódj fecske vagyok(c
holnapra tova repülök(c
elég csak egy pillanatra tova nézned(a
és párnád helyén(a
már csak oda száradt árnyékot találsz(d

6.

?Ha én nem kiölelné még át ily nagy szeretettel ezt a kékséget itt felettem?

5.

Fölöttem az ég
Alattam a föld
Egybe növünk.

4.

I want to belong more than just a fallen leaf.

2017. május 2., kedd

térd kalácsot rágtam ebédre
majd rá ültem a szélére
lábamat lógatva
halálom jutott eszembe.
Zuhatag vagyok
Esőviz folyik ereimben
Folyton hullok
szét esek mint a csillagok.

2017. február 15., szerda

Mindennap nyolckor kelek. (a
És napfelkeltétől napnyugtáig titkolom korom.(b
Engem nehezebb megnyitni (c
mint dugós boros öveget a baroson.(b
De ha hozzám érsz mint nyárfa levél remegek.(a

M.nek

szakállad kusza fonatkéntt egybe kélt hajammal
fülem mögött maradt lélekzeted próbálom most elkapni.
mintha széttárt ujakkal nyúlnék tenger vizért
azt megkóstolni ha sikerül is akkor is mérgez.

2017. január 2., hétfő

lázálom

Úgy hullik ki könnyem hogy észre se veszem.
Tegnap még egy egész termet belehetett volna fűteni velem.

téáskanálnyi értelem folyik végig a mellemen.
körmeim alatt húsz tonna kérelem.

fejemre ezernyi pici hangya húzott elefántot
azt összenyomni.

fogaim réseiben (már) őrölt hajnalka mag
a hányinger el-el kap.

szám szélén lógó nyáldarab
a testnedved rám ragad

horpadt borda odúban lakom
hiányzik illatod.

2016. október 30., vasárnap

Őszi memoár

Kora tavasz volt akkor
Épp hogy elkezdtek
énekelni a madarak
nem törtem poharat
csak magamat
hogy megfeleljek
késő volt már
akkor
mikor sirva
átléptünk a nyárba
és a nagy meleggel együtt
belőlem is patakok folytak
de te semmit sem láttál
csak azt hogy távolodom.
mert ahogy az őszi
szelekkel a nyarat
úgy téged is
elengedtelek.

2016.10.13

2016. október 27., csütörtök

Hal a vízben

Elvagyok mondom magamban,
Csak a derekam ne fájna,
Meg a lábam ne fázna.
De hát feltételes mód mind a kettő
és én ma este úgy is összevérzem a lepedőt.

Kastély kéne meg herceg
és hableányokkal úsznék a kád kellemetlen langyos vizében

2016. január 17., vasárnap

milyen szép

La vie en rose szól
dohány füst száll fel tekeregve
a lelkem el veszik benne
ez a gyenge szál tart engem ide.

Minden olyan csendes,
csak a sercegegő hamu a pohár vizben
az eggyetlen ami zajt ad.
meg ez a szerelmes dal.

Elveszve hallgatom mind kettőt a takarómból.