Kicsi a cipőm

Kinőttem magamat
Mint mikor viszik délre a madarat.
Nem jó nekem már itt se másutt
Telán nálad veled jobb lehetne
de valahogy messzi az a tél
pedig szálnék én már délre
Majd naplementekor
mert az mindig giccses bár kicsit szomorú
hogy el hagyom majd épp akkor ezt a tájat
mikor a legszebb .

Pára

Rálehelek a tükörre,meg az ablak üvegre
lehelletem párája rátelepszik
finom rétegben ott marad.
A közepére szivecskét rajzolok
abba pedig nevedet irom,
de csak a kezdőbetűt
ne hogy megtudják ki vagy
mert ha megtudnák ellopnálak.
Bár enyém se vagy igazán.

Csengő

Becsengettek bennem.
Belőled meg kicsengtem.
De még lágyan ringasz.
De ez csak pillanatnyi vigasz.
Holnap már megint hangosan fogsz csilingelni.
Mondod majd kikelni.
De én még még aludni hagyjatok.
Mert holnap újjat lapozok.
A régieket meg mind áthúzom.
Nagy fekete vonal,fog keresztül menni a neveden,
Én meg majd vérzek a szivemen.
Képtelen vagyok elfeledni téged.
Nem tudlak,vagy nem akarlak.


You took my heart and soul c: c: c:
https://www.youtube.com/watch?v=NlXTv5Ondgs

Boldog

Él egy ember new yorkban
aki attól boldog
 hogyha több kajája marad
patkányokat és galambokat etethet.
Ez szép.
Meg az is szép
hogy most az hizsem ekezdtem szeretni.
mert te elkezdted a szivemet szelni.
Megeszed és elraktározod.
Csak nyugodtan.
De vigyáz rá ha tudsz.
Mert most épp gyógyuló félben van,
És most kicsit merész vagyok
de nem tehetek róla
nagyon kedvellek
kedves.

Istent szartam a küszöbre.

Ma minden olyan kék
Mint a szám azzal a rúzzsal
aminek nem szeretted az izét.
Tudtam azért használtam olyan sokat,
most meg már azért nem,
mert nem vagy.
De ez a vers most nem erről szól
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Kékülök.pedig nem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~1
Ma nincs bennem semmi
még annyise h verset irjak
most épp nem vagyok szomorú
vagy kedvtelen csak vagyok ma épp
azzért nem megy
de azért kiposztolom hátha szeretitek őket c:

Én meg a kedvenc verseim vol. 1

Üvöltenünk kell
mindenért
mindenkiért
aki van
aki volt
aki nincs
aki eltűnt
el valahova

Akasztott

Lógok mint a ruhák a száritón.
Mint akasztásra váró embberek szárandak a létüktől.
Sür rájuk a fény mégis beborultak mint az ég.
Szinük lila és kék.
Varjúk rágják testük már nem úgy mint rég.
Mig fájdalmas kukacok ették lelkül.
Én is ott vagyok köztük.
Többé nem várok mást,
csak az alvilági sorban állást.