Be állva

Kék a rét és zöld az ég
Te meg én,de most csak én
Most én számitok
Nincs pánik

Áldott tudatlanság

Jó tudni valamiről ami nincs
De vajon ugyan olyan jó nem tudni
valamiről ami van?
Mert tudok a napról és az égről
Az őszről és a télről
De nem tudok a tavaszról és a nyárról
Mert bennem nicns se tavasz se nyár
Csak a fakó szinek maradtak nyakamon már
Régen volt égő vörös is bennem
De már csak hideg kék terem
Mint a tanterem falai ahol felnőttünk
-csak-nem egyszerre-
Erről te nem is tudsz,neked ez
áldott nekem pedig áladtlan-
Ketten vagyunk, a MI, az ártatlan.

Hallgatok.

Hallgatok,zenét madarat téged.
Főleg téged.Tudom hogy most
valami fontosat mondtál
nekem meg válaszolnom kéne
de ma még nem megy
majd holnap,holnap menni fog
most utánzom szavaid
Pedig már nem kéne
megunhatnánk egymást
csak nem tudjuk
nem vagyok falevél
hogy lerepüljek ágadról
mikor jön a hideg tél
és nem vagyok hideg por sem
amit a tél hoz hogy elolvadjak
mikor kezedbe veszel
de mégis kicsit meglágyulok
mert még is csak az az én meg te
főleg a te tesz boldoggá.

Még mindig szeretlek.

Csoda

Nem karácsonyi
csak a napi.
Ma boldog voltam
nem kicsit nagyon.
ha kellett volna sem vigasztaltam magam
azzal hogy te majd lezsel nekem.
Mert ma szeretem a világot
épp annyival emennyit nekem magából adott.
Az utcán lógó fényeket
meg a rajta tolongó népeket
a forralt bor illatát nem
de az esti cigi szagát
azt nagyon.
Ennek a versnek nicns összefüggése
de boldgoságom most mindentől függéstelen.

És én elvagyok veszve

Sétálok,és megtapsolnak.
Vajon tényleg az vagyok,
aminek mondanak?
Körül vezsenek
és ellepnek
mint egy nagy vihar felhő
és én elvagyok veszve.
De hiába kiáltom neved
te csak nem jössz értem
s veszel kezedbe reszketve
leheled piros ajkamra
meleg csókod
hajnalát.

Csak Te

És én csak szeretlek tégedet
és te csak nem szeretsz engemet
és én ebbe csak belebetegettem

Pokoliam érzem magam,mert tudom hogy rosszzil vagy és az eggyetlen vágyam hogy boldog legyél de ki boldoggá tehetne az nem én vagyok,Lassan két éve várok rád,de még van két évem ne aggódj,én ráérek.

Szere(lám)

Simogatástól véres a tenyerem
most már lárom
tövises csipkeborkorba nyúltam
de addig fogom simogatni
ez a csipkebokrot mig
ki nem kelsz belőle
mint kis csibék a tojásból.