Emlékszem.Gyerek voltam még.
Ennél is gyerekebb.
Egy szűk utcában pozsonyban kisütött a nap áldottan
Galambok reppentek szerteszétt távolban.
[emlékszel (már persze ha olvasod ezt) talán két lehet hogy három évvel ezelőtt megigértem hogy irok neked egy verset az egyik képedhez,de az is lehet hogy csak megihletett.eddig jutottam vele,sajnos már nem tudom folytatni mert azok a dolgok érzések amik akkor bennem voltak és ezt ihlethették rég elmúlt, az az időszak,más utcákat járok már szemekkel,de azt nem tudom megmondani hogy javult vagy romlott a látásom azóta]
2018. március 22., csütörtök
2017. június 6., kedd
2017.4.1
Két karod ölelésében(a
mint kis madár(b
de neaggódj fecske vagyok(c
holnapra tova repülök(c
elég csak egy pillanatra tova nézned(a
és párnád helyén(a
már csak oda száradt árnyékot találsz(d
mint kis madár(b
de neaggódj fecske vagyok(c
holnapra tova repülök(c
elég csak egy pillanatra tova nézned(a
és párnád helyén(a
már csak oda száradt árnyékot találsz(d
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)