milyen szép

La vie en rose szól
dohány füst száll fel tekeregve
a lelkem el veszik benne
ez a gyenge szál tart engem ide.

Minden olyan csendes,
csak a sercegegő hamu a pohár vizben
az eggyetlen ami zajt ad.
meg ez a szerelmes dal.

Elveszve hallgatom mind kettőt a takarómból.

ez csak ennyi.

Ragad a hajnal süpped a beton.
Meleg levegő.
Ki be járkálsz,bennem,mint légy a nyitott ablakon.
Nem csukom be magam előtted.Átjáróház vagyok.
Hát hallod e te bolond ahogy ereimben lüktet a vér.
Hiába reppensz ki mindig,tudom vissza térsz.
Mert vonzuk egymást mint néhet a méz.

Ma egy egész hullámzó tenger van a hajmban.
Füleimben visszhang ként szól hangod
ahogy azt mondod:
Én ebből nem akartam semmit kihozni.

Remélem még egy hónap múlva
ha hajszálat találsz párnádon
én jutok majd eszedbe.

extra slim

Félig fagyos tájra néz az erkély
fehér köd szál fel a habokból
én csak lubickolni akarok
elveszni ebben a csillogó mélységben.
De benned nem,benned nem.

nehéz ez most nekem
mert nem tudom hogy mondjam
olyanok vagyunk mint  lila és a zöld
szerintem össze illünk de a valóságban nem.

Sárga gyöngyöződés,fehér füstű hamutál
tiszta leszek.
egyszer leszokok mindenről.
a helytelen ragozásról,az értéknélküli kapcsolatokról.
e kettőről mindenképp.

31 év az pont jó mert az korból tripla x meg egy.
Ennyi jutott anyámnak apámból.
Nekem ennek a fele meg egyel több.
Most annyi mindent kérdeznék.
A gép elé is odaengedném .
Öt nap múlva egy hónap
és én még mindig nem tudom megfogalmazni h mit érzek.

Méz és citrom.

Vörös a torkom a kinem mondott szavaktól.
Hasogat a fülem a mondatoktól amiket
nem osztottak még meg velem.
Bele betegedtem magányomba.

Most legyl megint te a téma

Folyt a fény.
Meg a nem léted asszimetriája.
A joghurtod vagyok mit megkezdesz.
Üresen nyálas kanaladat benne felejted .
Tudom önmagamat ismételem.
Mint a piros autód kereke melyben annyiszor ültem.
Hiperkarmát hallgattunk és én most is azt teszem.
Ilyenkor érzem a kókusz illatát.
Amit magadra kensz.
Meg rám mikor épp bévülről szeretsz.
Nem sok minden ez részedről.
De nekem azt hiszem épp elég.
Hisz ettől leszek épp oly szentimentálé.
Remélem érthető volt mikor egyszer véletlenül azt mondtam szeretlek.
Bár szerintem megsem halottad.Meg nem is volt az annyira véletlen.
Csak lennél enyém. De nem nem,inkább mégse.
Mert jól tudod annyira birlak és én meg jól tudom h most szeretleket illet volna mondanom.
De minden kimondott mondatom attól fél h te nem szeretsz.