Úgy hullik ki könnyem hogy észre se veszem.
Tegnap még egy egész termet belehetett volna fűteni velem.
téáskanálnyi értelem folyik végig a mellemen.
körmeim alatt húsz tonna kérelem.
fejemre ezernyi pici hangya húzott elefántot
azt összenyomni.
fogaim réseiben (már) őrölt hajnalka mag
a hányinger el-el kap.
szám szélén lógó nyáldarab
a testnedved rám ragad
horpadt borda odúban lakom
hiányzik illatod.
2017. január 2., hétfő
2016. október 30., vasárnap
Őszi memoár
Kora tavasz volt akkor
Épp hogy elkezdtek
énekelni a madarak
nem törtem poharat
csak magamat
hogy megfeleljek
késő volt már
akkor
mikor sirva
átléptünk a nyárba
és a nagy meleggel együtt
belőlem is patakok folytak
de te semmit sem láttál
csak azt hogy távolodom.
mert ahogy az őszi
szelekkel a nyarat
úgy téged is
elengedtelek.
2016.10.13
Épp hogy elkezdtek
énekelni a madarak
nem törtem poharat
csak magamat
hogy megfeleljek
késő volt már
akkor
mikor sirva
átléptünk a nyárba
és a nagy meleggel együtt
belőlem is patakok folytak
de te semmit sem láttál
csak azt hogy távolodom.
mert ahogy az őszi
szelekkel a nyarat
úgy téged is
elengedtelek.
2016.10.13
2016. október 27., csütörtök
Hal a vízben
Elvagyok mondom magamban,
Csak a derekam ne fájna,
Meg a lábam ne fázna.
De hát feltételes mód mind a kettő
és én ma este úgy is összevérzem a lepedőt.
Kastély kéne meg herceg
és hableányokkal úsznék a kád kellemetlen langyos vizében
Csak a derekam ne fájna,
Meg a lábam ne fázna.
De hát feltételes mód mind a kettő
és én ma este úgy is összevérzem a lepedőt.
Kastély kéne meg herceg
és hableányokkal úsznék a kád kellemetlen langyos vizében
2016. január 17., vasárnap
milyen szép
La vie en rose szól
dohány füst száll fel tekeregve
a lelkem el veszik benne
ez a gyenge szál tart engem ide.
Minden olyan csendes,
csak a sercegegő hamu a pohár vizben
az eggyetlen ami zajt ad.
meg ez a szerelmes dal.
Elveszve hallgatom mind kettőt a takarómból.
dohány füst száll fel tekeregve
a lelkem el veszik benne
ez a gyenge szál tart engem ide.
Minden olyan csendes,
csak a sercegegő hamu a pohár vizben
az eggyetlen ami zajt ad.
meg ez a szerelmes dal.
Elveszve hallgatom mind kettőt a takarómból.
2016. január 11., hétfő
ez csak ennyi.
Ragad a hajnal süpped a beton.
Meleg levegő.
Ki be járkálsz,bennem,mint légy a nyitott ablakon.
Nem csukom be magam előtted.Átjáróház vagyok.
Hát hallod e te bolond ahogy ereimben lüktet a vér.
Hiába reppensz ki mindig,tudom vissza térsz.
Mert vonzuk egymást mint néhet a méz.
Meleg levegő.
Ki be járkálsz,bennem,mint légy a nyitott ablakon.
Nem csukom be magam előtted.Átjáróház vagyok.
Hát hallod e te bolond ahogy ereimben lüktet a vér.
Hiába reppensz ki mindig,tudom vissza térsz.
Mert vonzuk egymást mint néhet a méz.
2015. november 26., csütörtök
extra slim
Félig fagyos tájra néz az erkély
fehér köd szál fel a habokból
én csak lubickolni akarok
elveszni ebben a csillogó mélységben.
De benned nem,benned nem.
nehéz ez most nekem
mert nem tudom hogy mondjam
olyanok vagyunk mint lila és a zöld
szerintem össze illünk de a valóságban nem.
Sárga gyöngyöződés,fehér füstű hamutál
tiszta leszek.
egyszer leszokok mindenről.
a helytelen ragozásról,az értéknélküli kapcsolatokról.
e kettőről mindenképp.
fehér köd szál fel a habokból
én csak lubickolni akarok
elveszni ebben a csillogó mélységben.
De benned nem,benned nem.
nehéz ez most nekem
mert nem tudom hogy mondjam
olyanok vagyunk mint lila és a zöld
szerintem össze illünk de a valóságban nem.
Sárga gyöngyöződés,fehér füstű hamutál
tiszta leszek.
egyszer leszokok mindenről.
a helytelen ragozásról,az értéknélküli kapcsolatokról.
e kettőről mindenképp.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)