térd kalácsot rágtam ebédre
majd rá ültem a szélére
lábamat lógatva
halálom jutott eszembe.
Zuhatag vagyok
Esőviz folyik ereimben
Folyton hullok
szét esek mint a csillagok.

Mindennap nyolckor kelek. (a
És napfelkeltétől napnyugtáig titkolom korom.(b
Engem nehezebb megnyitni (c
mint dugós boros öveget a baroson.(b
De ha hozzám érsz mint nyárfa levél remegek.(a

M.nek

szakállad kusza fonatkéntt egybe kélt hajammal
fülem mögött maradt lélekzeted próbálom most elkapni.
mintha széttárt ujakkal nyúlnék tenger vizért
azt megkóstolni ha sikerül is akkor is mérgez.

lázálom

Úgy hullik ki könnyem hogy észre se veszem.
Tegnap még egy egész termet belehetett volna fűteni velem.

téáskanálnyi értelem folyik végig a mellemen.
körmeim alatt húsz tonna kérelem.

fejemre ezernyi pici hangya húzott elefántot
azt összenyomni.

fogaim réseiben (már) őrölt hajnalka mag
a hányinger el-el kap.

szám szélén lógó nyáldarab
a testnedved rám ragad

horpadt borda odúban lakom
hiányzik illatod.

Őszi memoár

Kora tavasz volt akkor
Épp hogy elkezdtek
énekelni a madarak
nem törtem poharat
csak magamat
hogy megfeleljek
késő volt már
akkor
mikor sirva
átléptünk a nyárba
és a nagy meleggel együtt
belőlem is patakok folytak
de te semmit sem láttál
csak azt hogy távolodom.
mert ahogy az őszi
szelekkel a nyarat
úgy téged is
elengedtelek.

2016.10.13

Hal a vízben

Elvagyok mondom magamban,
Csak a derekam ne fájna,
Meg a lábam ne fázna.
De hát feltételes mód mind a kettő
és én ma este úgy is összevérzem a lepedőt.

Kastély kéne meg herceg
és hableányokkal úsznék a kád kellemetlen langyos vizében

milyen szép

La vie en rose szól
dohány füst száll fel tekeregve
a lelkem el veszik benne
ez a gyenge szál tart engem ide.

Minden olyan csendes,
csak a sercegegő hamu a pohár vizben
az eggyetlen ami zajt ad.
meg ez a szerelmes dal.

Elveszve hallgatom mind kettőt a takarómból.