extra slim

Félig fagyos tájra néz az erkély
fehér köd szál fel a habokból
én csak lubickolni akarok
elveszni ebben a csillogó mélységben.
De benned nem,benned nem.

nehéz ez most nekem
mert nem tudom hogy mondjam
olyanok vagyunk mint  lila és a zöld
szerintem össze illünk de a valóságban nem.

Sárga gyöngyöződés,fehér füstű hamutál
tiszta leszek.
egyszer leszokok mindenről.
a helytelen ragozásról,az értéknélküli kapcsolatokról.
e kettőről mindenképp.

31 év az pont jó mert az korból tripla x meg egy.
Ennyi jutott anyámnak apámból.
Nekem ennek a fele meg egyel több.
Most annyi mindent kérdeznék.
A gép elé is odaengedném .
Öt nap múlva egy hónap
és én még mindig nem tudom megfogalmazni h mit érzek.

Méz és citrom.

Vörös a torkom a kinem mondott szavaktól.
Hasogat a fülem a mondatoktól amiket
nem osztottak még meg velem.
Bele betegedtem magányomba.

Most legyl megint te a téma

Folyt a fény.
Meg a nem léted asszimetriája.
A joghurtod vagyok mit megkezdesz.
Üresen nyálas kanaladat benne felejted .
Tudom önmagamat ismételem.
Mint a piros autód kereke melyben annyiszor ültem.
Hiperkarmát hallgattunk és én most is azt teszem.
Ilyenkor érzem a kókusz illatát.
Amit magadra kensz.
Meg rám mikor épp bévülről szeretsz.
Nem sok minden ez részedről.
De nekem azt hiszem épp elég.
Hisz ettől leszek épp oly szentimentálé.
Remélem érthető volt mikor egyszer véletlenül azt mondtam szeretlek.
Bár szerintem megsem halottad.Meg nem is volt az annyira véletlen.
Csak lennél enyém. De nem nem,inkább mégse.
Mert jól tudod annyira birlak és én meg jól tudom h most szeretleket illet volna mondanom.
De minden kimondott mondatom attól fél h te nem szeretsz.

Régi szerelmek (új dalok 1.)

Szépek a csillagok.
Újra rám ragyoknak.
Figyelem ablakod.
De ott bent csak a sötét dalol
Tudom elköltöztél,de én még várok.
Már nem rád,csak arra h eltűnjenek a fekete kormok.
Melyeket karmaiddal vájtál,mélyen húsomba.
Bőröm alá,viszketnek mint a bőr gomba.
Hidd el már tényleg nem szeretlek.
Csak jó visszagondolni azokra szép emlékekre,
amiket hagytál bennem.
Rózsát teremtettél,kiszáradt lelkemben.
Kivárgoztattál teljesen.
Mjad hagytál kiszáradni és porladni.
De nem baj.Szenvedni is megkell tanulni.
Köszönök mindent.
De most már menj.
Nincs szükségem többé jöveteledre.
Bár hátad minden eggyes mintáját megjegyeztem
és még veled álmodok.
De most már nélküled sem veszek el.
Menjetek hát régi szerelmek,
most már menni fog nélkületek is.
Vissza nem nézek,talán kicsit mégis.
Szépek voltatok de betegek.
És én meggyógyultam.

Kávé szünet

Serceg a cigi papir,lent tart kifúj.
Korty kávé.Következő bekezdés olvasása.
Újabb monoton ritms.Régi idők óta a kávézók ritmusa.
Valaki a pad alatt.
Á megjöttél.Érdeklődöm a mivan veledről te meg azt mondod minden oké.
Várom hátha többet mondasz.
De csak annyit h most már menned kell.
Hideg de udvarias.
Még kávézom a ritmusra,aztán elindulok ki az utcára.
Talán utánad?
Talán a pad alatt kávézót kellett volna kérdeznem.

Hiány.

Elkezdtem tettetni hogy másba képzellek bele.
Téged.
Rosz döntés volt.
Igy csak jobban hiányzol.
Bele képzellek mindenbe,mindenkibe.
Nagyon szeretlek.
Van is fodor ákosnak az a verse
"tudsz játszani?
tudok.
És szeretsz is?
És szeretlek is"
Ezt érzem.Meg még többet.
Tudom h ez most nem valami összeszedett vallomás.
De igy ebben a nagy hiányban a rimeim is hiányoznak.

Mindenből túl sok

Elég Elég Elég
Mindenből ami volt,ami van,ami lesz.
Ez az egész túl csordul a peremén.
Elég,Elég,Elég,
Minden mit tűzbe dobsz
Hé csajszi!
Gyere tudom,te is ingyé szopsz.
E-lég,E-lég,E-lég
Melyben testem pora még ép
De lelkem ereje már kettétép
ELÉG ELÉG ELÉG

Magam adom

Levettem  lábbelim
Büdös a lábim.
Jaj,de csak persze azért mert régi a cipő.
Nehogy zat hidd.Mert én aztán nem!
Csak két hete hordom ezt a zoknit.
Semmi különös csak sima fekete.
Kopár mint a tél.Vagyis nem csak,
poros.Mindegy.
A hónom alja meg szőőrös.
Elseje óta nem borotváltam semmim.
Lassan olyan vagyo mint egy mahom,nincsenek rimeim.
Piszkos is vagyok,csak nem a testemen.
Hanem a lelkem.te piszkoltad össze.
De legalább gyereket nem várok.
Ez már telejs extázis.