milyen szép

La vie en rose szól
dohány füst száll fel tekeregve
a lelkem el veszik benne
ez a gyenge szál tart engem ide.

Minden olyan csendes,
csak a sercegegő hamu a pohár vizben
az eggyetlen ami zajt ad.
meg ez a szerelmes dal.

Elveszve hallgatom mind kettőt a takarómból.

ez csak ennyi.

Ragad a hajnal süpped a beton.
Meleg levegő.
Ki be járkálsz,bennem,mint légy a nyitott ablakon.
Nem csukom be magam előtted.Átjáróház vagyok.
Hát hallod e te bolond ahogy ereimben lüktet a vér.
Hiába reppensz ki mindig,tudom vissza térsz.
Mert vonzuk egymást mint néhet a méz.

Ma egy egész hullámzó tenger van a hajmban.
Füleimben visszhang ként szól hangod
ahogy azt mondod:
Én ebből nem akartam semmit kihozni.

Remélem még egy hónap múlva
ha hajszálat találsz párnádon
én jutok majd eszedbe.