Új mantra

Arcomon fájó ösvények nyomai
Haza haza haza akarok menni.
De nem tudok hová,nem tudok kihez.
Szomorkás tény ez.
Igy csak néha,esténként
mikor nem hoz senki fényt
engedem ki a sötétből
a szörnyet a veremből.


ma még ez sem megy
nincs bennem semmi

(cim nélküli)

Már nem megy,csak nézem a kezeimet a fehér fényben
az eggyetlen dolgot ami te is lehetnél
Persze nem vagy.De megnyugtat a tudat,hogy lehetnél.
Sőt emlékszem egyszer ezen a helyen is egymásnak estünk.
Nem is volt ez más csak esés,hosszú négy emeletnyi zuhanás.
Aztán,aztán földet értem.Egyszer csak nem jöttél.Még facebook-ról is letiltottál.
Mondat vlna inkább azt hogy nem birod a képem.
Nem ez túl mainstream.A facebook az kell ide.Igen ez igy szokott mostanában
Vagy csak egy gyáva féreg vagy!De én azért szeretlek.
Remélem vissza jössz. Várlak.

2013

Tájkép

Változik a kép
Nem marad a kék ég
Olyan fekete most minden
Hivetlen most fényed
Kéne ide egy pillangó
Szines legyen mint
mint lényem egyszer volt
Mese ez is!
Mint hogy egyszer a csillagok közt megtalállak
Talán te is épp most nézed
És lágy szellő ringatja baba tested
Feljön a nap kivirul az ég
Belém szökik a sötétség.

Be állva

Kék a rét és zöld az ég
Te meg én,de most csak én
Most én számitok
Nincs pánik

Áldott tudatlanság

Jó tudni valamiről ami nincs
De vajon ugyan olyan jó nem tudni
valamiről ami van?
Mert tudok a napról és az égről
Az őszről és a télről
De nem tudok a tavaszról és a nyárról
Mert bennem nicns se tavasz se nyár
Csak a fakó szinek maradtak nyakamon már
Régen volt égő vörös is bennem
De már csak hideg kék terem
Mint a tanterem falai ahol felnőttünk
-csak-nem egyszerre-
Erről te nem is tudsz,neked ez
áldott nekem pedig áladtlan-
Ketten vagyunk, a MI, az ártatlan.

Hallgatok.

Hallgatok,zenét madarat téged.
Főleg téged.Tudom hogy most
valami fontosat mondtál
nekem meg válaszolnom kéne
de ma még nem megy
majd holnap,holnap menni fog
most utánzom szavaid
Pedig már nem kéne
megunhatnánk egymást
csak nem tudjuk
nem vagyok falevél
hogy lerepüljek ágadról
mikor jön a hideg tél
és nem vagyok hideg por sem
amit a tél hoz hogy elolvadjak
mikor kezedbe veszel
de mégis kicsit meglágyulok
mert még is csak az az én meg te
főleg a te tesz boldoggá.

Még mindig szeretlek.

Csoda

Nem karácsonyi
csak a napi.
Ma boldog voltam
nem kicsit nagyon.
ha kellett volna sem vigasztaltam magam
azzal hogy te majd lezsel nekem.
Mert ma szeretem a világot
épp annyival emennyit nekem magából adott.
Az utcán lógó fényeket
meg a rajta tolongó népeket
a forralt bor illatát nem
de az esti cigi szagát
azt nagyon.
Ennek a versnek nicns összefüggése
de boldgoságom most mindentől függéstelen.