Új mantra

Arcomon fájó ösvények nyomai
Haza haza haza akarok menni.
De nem tudok hová,nem tudok kihez.
Szomorkás tény ez.
Igy csak néha,esténként
mikor nem hoz senki fényt
engedem ki a sötétből
a szörnyet a veremből.


ma még ez sem megy
nincs bennem semmi

(cim nélküli)

Már nem megy,csak nézem a kezeimet a fehér fényben
az eggyetlen dolgot ami te is lehetnél
Persze nem vagy.De megnyugtat a tudat,hogy lehetnél.
Sőt emlékszem egyszer ezen a helyen is egymásnak estünk.
Nem is volt ez más csak esés,hosszú négy emeletnyi zuhanás.
Aztán,aztán földet értem.Egyszer csak nem jöttél.Még facebook-ról is letiltottál.
Mondat vlna inkább azt hogy nem birod a képem.
Nem ez túl mainstream.A facebook az kell ide.Igen ez igy szokott mostanában
Vagy csak egy gyáva féreg vagy!De én azért szeretlek.
Remélem vissza jössz. Várlak.

2013

Tájkép

Változik a kép
Nem marad a kék ég
Olyan fekete most minden
Hivetlen most fényed
Kéne ide egy pillangó
Szines legyen mint
mint lényem egyszer volt
Mese ez is!
Mint hogy egyszer a csillagok közt megtalállak
Talán te is épp most nézed
És lágy szellő ringatja baba tested
Feljön a nap kivirul az ég
Belém szökik a sötétség.

Be állva

Kék a rét és zöld az ég
Te meg én,de most csak én
Most én számitok
Nincs pánik

Áldott tudatlanság

Jó tudni valamiről ami nincs
De vajon ugyan olyan jó nem tudni
valamiről ami van?
Mert tudok a napról és az égről
Az őszről és a télről
De nem tudok a tavaszról és a nyárról
Mert bennem nicns se tavasz se nyár
Csak a fakó szinek maradtak nyakamon már
Régen volt égő vörös is bennem
De már csak hideg kék terem
Mint a tanterem falai ahol felnőttünk
-csak-nem egyszerre-
Erről te nem is tudsz,neked ez
áldott nekem pedig áladtlan-
Ketten vagyunk, a MI, az ártatlan.

Hallgatok.

Hallgatok,zenét madarat téged.
Főleg téged.Tudom hogy most
valami fontosat mondtál
nekem meg válaszolnom kéne
de ma még nem megy
majd holnap,holnap menni fog
most utánzom szavaid
Pedig már nem kéne
megunhatnánk egymást
csak nem tudjuk
nem vagyok falevél
hogy lerepüljek ágadról
mikor jön a hideg tél
és nem vagyok hideg por sem
amit a tél hoz hogy elolvadjak
mikor kezedbe veszel
de mégis kicsit meglágyulok
mert még is csak az az én meg te
főleg a te tesz boldoggá.

Még mindig szeretlek.

Csoda

Nem karácsonyi
csak a napi.
Ma boldog voltam
nem kicsit nagyon.
ha kellett volna sem vigasztaltam magam
azzal hogy te majd lezsel nekem.
Mert ma szeretem a világot
épp annyival emennyit nekem magából adott.
Az utcán lógó fényeket
meg a rajta tolongó népeket
a forralt bor illatát nem
de az esti cigi szagát
azt nagyon.
Ennek a versnek nicns összefüggése
de boldgoságom most mindentől függéstelen.

És én elvagyok veszve

Sétálok,és megtapsolnak.
Vajon tényleg az vagyok,
aminek mondanak?
Körül vezsenek
és ellepnek
mint egy nagy vihar felhő
és én elvagyok veszve.
De hiába kiáltom neved
te csak nem jössz értem
s veszel kezedbe reszketve
leheled piros ajkamra
meleg csókod
hajnalát.

Csak Te

És én csak szeretlek tégedet
és te csak nem szeretsz engemet
és én ebbe csak belebetegettem

Pokoliam érzem magam,mert tudom hogy rosszzil vagy és az eggyetlen vágyam hogy boldog legyél de ki boldoggá tehetne az nem én vagyok,Lassan két éve várok rád,de még van két évem ne aggódj,én ráérek.

Szere(lám)

Simogatástól véres a tenyerem
most már lárom
tövises csipkeborkorba nyúltam
de addig fogom simogatni
ez a csipkebokrot mig
ki nem kelsz belőle
mint kis csibék a tojásból.

Kicsi a cipőm

Kinőttem magamat
Mint mikor viszik délre a madarat.
Nem jó nekem már itt se másutt
Telán nálad veled jobb lehetne
de valahogy messzi az a tél
pedig szálnék én már délre
Majd naplementekor
mert az mindig giccses bár kicsit szomorú
hogy el hagyom majd épp akkor ezt a tájat
mikor a legszebb .

Pára

Rálehelek a tükörre,meg az ablak üvegre
lehelletem párája rátelepszik
finom rétegben ott marad.
A közepére szivecskét rajzolok
abba pedig nevedet irom,
de csak a kezdőbetűt
ne hogy megtudják ki vagy
mert ha megtudnák ellopnálak.
Bár enyém se vagy igazán.

Csengő

Becsengettek bennem.
Belőled meg kicsengtem.
De még lágyan ringasz.
De ez csak pillanatnyi vigasz.
Holnap már megint hangosan fogsz csilingelni.
Mondod majd kikelni.
De én még még aludni hagyjatok.
Mert holnap újjat lapozok.
A régieket meg mind áthúzom.
Nagy fekete vonal,fog keresztül menni a neveden,
Én meg majd vérzek a szivemen.
Képtelen vagyok elfeledni téged.
Nem tudlak,vagy nem akarlak.


You took my heart and soul c: c: c:
https://www.youtube.com/watch?v=NlXTv5Ondgs

Boldog

Él egy ember new yorkban
aki attól boldog
 hogyha több kajája marad
patkányokat és galambokat etethet.
Ez szép.
Meg az is szép
hogy most az hizsem ekezdtem szeretni.
mert te elkezdted a szivemet szelni.
Megeszed és elraktározod.
Csak nyugodtan.
De vigyáz rá ha tudsz.
Mert most épp gyógyuló félben van,
És most kicsit merész vagyok
de nem tehetek róla
nagyon kedvellek
kedves.

Istent szartam a küszöbre.

Ma minden olyan kék
Mint a szám azzal a rúzzsal
aminek nem szeretted az izét.
Tudtam azért használtam olyan sokat,
most meg már azért nem,
mert nem vagy.
De ez a vers most nem erről szól
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Kékülök.pedig nem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~1
Ma nincs bennem semmi
még annyise h verset irjak
most épp nem vagyok szomorú
vagy kedvtelen csak vagyok ma épp
azzért nem megy
de azért kiposztolom hátha szeretitek őket c:

Én meg a kedvenc verseim vol. 1

Üvöltenünk kell
mindenért
mindenkiért
aki van
aki volt
aki nincs
aki eltűnt
el valahova

Akasztott

Lógok mint a ruhák a száritón.
Mint akasztásra váró embberek szárandak a létüktől.
Sür rájuk a fény mégis beborultak mint az ég.
Szinük lila és kék.
Varjúk rágják testük már nem úgy mint rég.
Mig fájdalmas kukacok ették lelkül.
Én is ott vagyok köztük.
Többé nem várok mást,
csak az alvilági sorban állást.

3.

Leakarom tépni magamról bőröm h elfelejtsem érintésed milyenséget,majd megemészteni és kihányni,h kihányalak magamból. [[úgy talán (erősen kétlem) lehet hogy jobb lenne ]]

Segélyt kiáltok-

Most épp meghalok.
A szivem és lelkem minden porcikája összetörik.
S te csak állsz ot nevetve és hagyod.
Kicsi porcelán testem most a polcodról leesik.

Ne ne ne ne emelj fel.
Majd én én összeszedem magam.
Ne érj hozzám.Neked ez mi bennem van úgy sem kell.
Most nem csak te most mindenki nézzen inkább a napra.

Én meg majd közbe elbújok,s fénytől vakult szemetekkel úgy sem láttok meg.

2

Ma épp egész nap szerettelek.Még azok a fénylő rövid életű patakok is szerettek az arcomon.

Nincs idő.

Most ne beszélj.Nem érünk rá fecsegni.
Csak gyere szaladj utánam.Szédülj bele.
Nézzd a szememben van a szived.
Hiszel nekem? Ugye hogy nem?
Nem baj ezt most nem érünk rá megbeszélni.
Gyere,na egy kicsit gyorsabban.
Már mindjárt ott vagyunk.Mindjárt meglátod.
Ne legyél ilyen félős.Hát félsz tőlem?
Te is tudod hogy jó lesz.Akkor most meg mit ijedezel?
Hát nem hizsem el,te is ugyan olyan gyerek vagy mint a többi.
Nőlj fel!Nem lehetsz örökké gyerek!
Minek rsz verseket? Nem hogy inkább a tanulással foglalkoznál.-
Tudod hogy nem vagy egy S.M és nem is a te arcodra fognak faszt rajzolni az irodalom könyvben.
Gyere már.Ilyen tempóban jövőre sem érünk oda.
Út közben nekem adod egy kicsit magad?
Most mért vagy ilyen érzéketlen?
hjaj csak hagynátok már békén.
Nekem még van időm.
Te csak siess nyugdtan,
de én most leülnék
ide megpihenni.
Rendben van?
Nincs,
Rendben lesz.

Lehulló cigaretta csikk-

Ahogy szét hullik a parázs meg mig a cigid leesik addig egy kicsit lelassul az idő,és olyanok jutnak eszedbe  hogy harmadik világháború-najó ez pont nem- de mondjuk hogy na ez megint elfogyott,meg hogy minden el fogy,meg ajj ez volt az utolsó szálam pedig mgé rá gyújtanék.Én is rád gyújtanék.Mondjuk egy szalmakazalt,csak az pont nicns a közelben.Remélem azért még egy ház kielégit,vagy egy kocsi.Engem te is kielégitenél.
Aztán az is eszembe jut hogy a parazsak pont olyanok mint a jó emberek,égnek égnek aztán kialszanak. Vagy mint a szomszéd lámpája amikor jönne a legjobb rész akkor lekapcsolja és pont nem látod mi történik.

Reinkarnáció

Nem is tudom leirnni
 mi fájigazán,talán
csak újra kéne születnem.
Ó anyám csak had
jöjjek ki belőled mégegyzser visitva!
Nevelj másra,szebbre jobbra törékenyebbre.
Ne hadd hogy lássam
apámat kocsmából feljönni
4lábon.Ringass álom világban.
Hagyj tündérekben hinni
mig tudok.Mert én már
nem hiszek,úgy hogy kérlek
szülj újra,hogy tudjak
hinni,pillangókkal játszani,
ágy alatti rémektől félni.

Bocs de itt is te jártál fejemben.

Viz.Csorog.Te láv.
Elfolyok.Mosolyod.Arcon.
Gödrök.Szivem.Huncut.
Dübörög.

Zöld.Szem.Szexis.Csillogás.
Arcon mosolygás.
Ketten.Ülünk.Fejed.Ölem.
Hajtod.

Benned.Megnyugvást.Lelkem.Talál.
Te vagy.Én leszek.Ha szivünk.
Együtt.Kalapál.

Röptünkben.Együtt.Madarak.
Vagyunk.Nélküled.Még.Lélegzetem.
Akad.Szivem.Áll.Tiéd vagyok.Én.
Immár.

Áttölelsz.Szivem.Huncut.Dübörög.
Te vagy.Én lettem.Beléd.Teljesen.Estem.

1.

Valami olyasmi jut eszembe ami meztelen testembe vájta magát és most fáj.


(minden számmal[mármint arab számmal nem az enyémmel] posztolt dolog olyan amik csak hirtelen jött számomra szép gondolatok,de vers valószinűleg sosem kerekedik majd kibelőlük.)

Ezt is neked.inkább rólad.

Akarom hogy szép éjjeleken át ölelhesselek
Tudom hogy ez nem lehetséges igy csak csillaglennék
és fényemmel ölelném mezítelen alvó tested
szeretetemmel óvnám minden fájdalmas percet

Megint csak te.

Ma pont rád gondoltam a hajnali napsütésben.Még nem volt elég fényes ahozz h lássam a tájat de ahozz elég sötét volt h a cigarettám halványan derengjen.Az ölelésed meleg ize jutott eszembe,meg a sértődött nem köszönéseid.Aztán valahogy a végén mindig.De most nem ez a lényeg.Füst.Bennem.Benned.Ez . Ez azt hiszem az ami minket össze köt. A "lejösz egy cigire?" mondat.Bár leszoktál.Akkor már ez sem. De néha velem még kivételt teszel.Talán neked is hiányzik.Vagy nem.Nem tudom.Sosem mondtál semmit ha kérdeztem,mindig csak a csendes hümmögést kaptam na meg egy csókot válasz helyett. "szeretsz" kérdeztem. "szeretlek" mondtam . Kedves a hümmögésem hol marad? Most hová lettél ? A hajnali tájban lóvá tettél.