Jó tudni valamiről ami nincs
De vajon ugyan olyan jó nem tudni
valamiről ami van?
Mert tudok a napról és az égről
Az őszről és a télről
De nem tudok a tavaszról és a nyárról
Mert bennem nicns se tavasz se nyár
Csak a fakó szinek maradtak nyakamon már
Régen volt égő vörös is bennem
De már csak hideg kék terem
Mint a tanterem falai ahol felnőttünk
-csak-nem egyszerre-
Erről te nem is tudsz,neked ez
áldott nekem pedig áladtlan-
Ketten vagyunk, a MI, az ártatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése