Ragad a hajnal süpped a beton.
Meleg levegő.
Ki be járkálsz,bennem,mint légy a nyitott ablakon.
Nem csukom be magam előtted.Átjáróház vagyok.
Hát hallod e te bolond ahogy ereimben lüktet a vér.
Hiába reppensz ki mindig,tudom vissza térsz.
Mert vonzuk egymást mint néhet a méz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése