Megint csak te.

Ma pont rád gondoltam a hajnali napsütésben.Még nem volt elég fényes ahozz h lássam a tájat de ahozz elég sötét volt h a cigarettám halványan derengjen.Az ölelésed meleg ize jutott eszembe,meg a sértődött nem köszönéseid.Aztán valahogy a végén mindig.De most nem ez a lényeg.Füst.Bennem.Benned.Ez . Ez azt hiszem az ami minket össze köt. A "lejösz egy cigire?" mondat.Bár leszoktál.Akkor már ez sem. De néha velem még kivételt teszel.Talán neked is hiányzik.Vagy nem.Nem tudom.Sosem mondtál semmit ha kérdeztem,mindig csak a csendes hümmögést kaptam na meg egy csókot válasz helyett. "szeretsz" kérdeztem. "szeretlek" mondtam . Kedves a hümmögésem hol marad? Most hová lettél ? A hajnali tájban lóvá tettél.