Most épp meghalok.
A szivem és lelkem minden porcikája összetörik.
S te csak állsz ot nevetve és hagyod.
Kicsi porcelán testem most a polcodról leesik.
Ne ne ne ne emelj fel.
Majd én én összeszedem magam.
Ne érj hozzám.Neked ez mi bennem van úgy sem kell.
Most nem csak te most mindenki nézzen inkább a napra.
Én meg majd közbe elbújok,s fénytől vakult szemetekkel úgy sem láttok meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése