Lógok mint a ruhák a száritón.
Mint akasztásra váró embberek szárandak a létüktől.
Sür rájuk a fény mégis beborultak mint az ég.
Szinük lila és kék.
Varjúk rágják testük már nem úgy mint rég.
Mig fájdalmas kukacok ették lelkül.
Én is ott vagyok köztük.
Többé nem várok mást,
csak az alvilági sorban állást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése