2014. november 22., szombat

És én elvagyok veszve

Sétálok,és megtapsolnak.
Vajon tényleg az vagyok,
aminek mondanak?
Körül vezsenek
és ellepnek
mint egy nagy vihar felhő
és én elvagyok veszve.
De hiába kiáltom neved
te csak nem jössz értem
s veszel kezedbe reszketve
leheled piros ajkamra
meleg csókod
hajnalát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése